Az elmúlt másfél hetem az interjúkról szólt, nem az alkotásról. Cserébe
A róka állandó szereplője a cuki illusztrációknak, gyerektörténeteknek. Magyarországon talán Vuk volt az első, de az utóbbi évtizedben az Erdei Barátok, mint gyerekeknek szánt illusztrációs téma kifejezetten nagy sikert arat.
Amikor nincs ihletem, akkor szoktam palettákat gyártani.
Az előző bejegyzésem sikerén felbuzdulva nekiültem egy újabb tollas kép készítésének. Aztán rájöttem, hogy a digitális grafikák egyik legjobb tulajdonsága, hogy ugyanabból a képből több, különböző színű verzió is készülhet - ennek örömére gyártottam is párat!
Valahogy a tollak mindig is vonzottak. De azt hiszem nem csak engem, a toll, mint szimbólum, mindig is központban volt.
Nagyon sok minden van, amit szívesen csinálnék, és pont emiatt van, hogy félek igazából bármilyen irány mentén is elhatározni magam... Te voltál már így?
Ha már grafikus (is) vagyok, gondoltam majd én csinálok a gyerekemnek húsvéti színezőt. Hát igen. Az elképzelés jó volt...
Amikor elkezdtem fonalat festeni, sokmindennel próbálkoztam. Festő hatású fűszerek, kávé, tea, ételfesték és hajszínező is sorra került. Mindegyiknek megvan az előnye, és a hátránya is. Persze először a kudarcból volt több. Volt olyan festésem (tojásfestékkel), ami menetközben igencsak ígéretes volt, aztán a végeredmény hatalmas csalódás lett - minden színt kimostam ugyanis a szálak közül...
Azóta eltelt pár év, és többféle festési technikát elsajátítottam, az általam festett fonalakból pedig többen is alkothattak. Viszont - az utóbbi egy évben szinte nem is festettem. Igaz, volt sok más, a tavalyi év vége és az idei év eleje után ez az év a komplett újratervezésről szól majd. Szokásomhoz híven megint ezer dologba kapnék bele, de megfogadtam, hogy lassítok, és a terveket meg is valósítom, szépen sorban.
Ez az új blog is ennek a része lesz. Azt remélem, hogy idén megtalálom azt, mihez is kezdjek az életemmel. A régi karrieremben szinte a létra legfelső fokáig másztam, és a csúcs előtt döbbentem rá, hogy lehet nem is ez kell nekem. Ugyan szeretem, amit csinálok, szerettem tanítani is, de újra vágyom, egy más tipusú, sokkal támogatóbb közösségre, ahol a konkurencia-harc nem a mindennapok része, és a közösség nem annak örül, ha két ismertebb szakmabeli egymásnak esik.
A fonalbefőttjeim egyfajta jelképei lettek ennek az évnek: van sejtésem róla, mit csinálok, de a végeredmény nem most fog kiderülni.
Boldog új Évet!
Ölelés: Kriszta